BudapestRun 10K Rádió 1 futam

Életem első versenye, avagy hogyan tanulj a saját hibáidból.

Régi vágy volt már elindulni egy futóversenyen, ahol nem csak kedvem szerint futok, időkorlát nélkül és tét nélkül, hanem teljesíteni kell. Így hát egy hónappal ezelőtt kinéztük ezt a versenyt, úgy gondoltunk a 10 kilométer reális cél lehet. Az időkorlát 1 óra 20 perc volt, aki ez alatt nem tudta lefutni azt összeszedték a végén és sajnos nem kapott érmet sem.

A felkészülésről csak annyit,hogy nem mondanám, hogy véresem komolyan vettem. Persze hetente pár alkalommal elmentem futni, de volt olyan hét,hogy csak egyszer mentem vagy kétszer. Az utolsó előtti héten futottunk egy próba kört (a többesszám a barátom miatt van, ugyanis vele készültem és mentem a versenyre.) A próba köröm eléggé jól sikerült 59 perc alatt sikerült lefutnom a 10 kilométert. Nagyon elfáradtam de semmi egyéb nem volt.

Aztán eljött a verseny ideje. Szombat hajnalban tudtunk utazni, ugyanis a verseny Budapesten volt mi pedig Bécsben lakunk. Hajnal háromra sikerült felérnünk és azonnal beborultunk az ágyba. Aztán reggel 9 körül keltünk, reggeli, készülődés és irány az Olimpiai park, innen indult a futam. Az időjárási viszonyok eléggé megnehezítették a dolgot, 35 fok volt és gyönyörűen sütött a nap.

Elindultunk.... az első 2 kilométer elrepült és elég jól tudtam tartani a tempót. Az első frissítő állomás 3 kilométernél jött, ahol csak vizet ittam de az annyira jól esett, hogy végre ihatok, mintha több napja a sivatagba kellett volna sétálnom. (most tartunk 3 kilométernél, csak úgy mondom) Aztán a következő frissítőt a 8. kilométerhez tették, ami bizony igen távolinak bizonyult. Rettentő meleg volt és az aszfaltból ömlött felfelé a forróság. A 6. kilométer körül úgy éreztem ez mára elég is lesz, mehetünk haza. De persze ez egy verseny volt, nyilván nem megy haza az ember, tombolt bennem a verseny szellem és nem akartam semmit csak azt hogy megcsináljam. Iszonyatos nehezen mentek el azok a kilométerek, az utolsó frissítőnél beleittam mindenbe amit kínáltak, mert úgy éreztem nem marad erőm a maradék 2 kilométerre és abba bíztam majd ezek megmentenek. (izotóniás ital, kóla, víz) A Hősök terénél volt a befutó és mikor megláttam,hogy közeleg nagyon megörültem,mert tudtam hogy már csak méterek választanak el attól,hogy megkapjam azt az érmet, amire már olyan régóta vágytam. Annyira lázba jöttem,hogy teljesen elfeledkeztem az állapotomról és elkezdtem sprintelni az utolsó métereimen. Megjegyzem,hogy ez így utólag nem volt jó ötlet.

Célba érés..... Mindig úgy képzeli el az ember a célba érését,hogy átfut a kapun, gratuláció közepette a nyakába akasszák az érmet és mindeközben elkészül a mosolygós kép. Talán igen...egyszer...majd. De addig még rengeteg edzés hátra van.

Az én célba érésem kicsit másképp alakult, szóval épp sprintelek, már látom a célt, de akkor érzem,hogy valami nem oke, ajaj, bajok lesznek....hányinger...basszus...hányni fogok...

Igen, ez sajnos elkerülhetetlen,mert ha a szervezeted úgy dönt,hogy elég, azt jelezni fogja neked és bizony azzal te már nem tudsz semmit kezdeni. Átrohantam a kapun és azonnal kifordultam ahol voltak az elsősegély sátrak. Egy hölgy nagyon aranyosan segített amíg össze tudtam magam kicsit szedni, mert hát szégyen ide vagy oda nem voltam túl jól. Kérdezte,hogy mit ettem, vagy mi történt. Mondtam,hogy zabot és csak olyat ami jó, de első verseny. És láttam,hogy már mindent ért...

Az időm 1 óra 3 perc lett, úgy ahogy, de beértem és megcsináltam. Persze tudom,hogy tanulni kell belőle, egyrészt komolyabban venni a felkészüléseket, másrészt jobban kitapasztalni mit fogyaszthatok futás alatt, nem mindenkinek jó bármi.

Nincs bennem rossz érzés ez miatt,mert az érem és az élmény kárpótolt mindenért, ez is egy jó tapasztalat volt és hozzájárul ahhoz,hogy fejlődjek és máskor másképpen csináltam.

Nekem barátom megjegyzése tetszett a legjobban: " Oke,hogy azt mondtam adj ki mindent, de nem így gondoltam." 😅

#Run #Fitness #Budapest #Futóverseny #Futás